Tik-Tak Presszó

  

Weboldal (tiktak-presszo.hu)

A TIK-TAK az 1948-as államosítások idején kapta vendéglátói státuszát, nevét és neonreklámját, mely Budapest első, ilyen neonjai között foglal el előkelő helyet. Belső terünk szűkös, de betérő vendégeink magukkal hozott emberségükkel otthonossá, néha – a lélek szabad szárnyalásával – valósággal tágasság teszik. E vendéglátóhely hatvanegynéhány éve történetének megírása még várat magára. Nehéz feladat, mert a megfoghatatlant, a genius locit – a hely szellemét kell majd papírra vetnie annak, aki vállalkozik rá. Itt megtalálhatja egymás barátságát, társaságát minden réteg, foglalkozási, alkotói ág képviselője, se szerük, se számuk azoknak az ismert, országunk jó hírtét szerte a világban öregbítő honfiúknak, honleányoknak, akiket törzsvendégeinkként tisztelhetünk.

Bár az itt dolgozók is cserélődtek az évek folyamán csakúgy, mint ahogy a közülünk elköltözött vendégeink helyett is jönnek újak, a berendezés egy-egy fődarabját és a TIK-TAK-ságot megőrizve ez a hely máig az, ami mindig is volt: kedvelt találkahely, agóra és üzenő-fiók a világ minden tájáról idelátogató vendégeink számára.

Nyári kerthelyiségünkkel sikerült a mai feltételek mellett és között is megőriznünk a régi budai kiskocsmák, presszók, éttermek kerthelyiségeinek hangulatát, mellyel talán egyedül vagyunk már a környéken.

Aki megtiszteli bizalmával, s nem zajong nagyon, megérheti, hogy életünk két hangtalan szárnyú madara: az emlékező múlt és a jövőbe tekintő jelen a vállára telepedik, s elidőz nála kicsit.

Szolgáltatás kategóriái

Étterem / Pub / Söröző  

Hasonló szolgáltatások

A ;TIK-TAK eszpresszó Budán, a Farkasréti Temető felé igyekvő 59-es villamos (mely a Déli pályaudvar után kapaszkodik a dombra, hogy a Budai Hegyvidék felé vigye utasait) vonala mentén található. Az oly sokat vitatott Turul szobornál kanyarodik a sinpár a Böszörményi útra, mely mára Bel-Buda és a XII. kerület központi, meghatározó városrészévé nőtte ki magát. A pályaudvartól számított második megálló a közelmúltban rendbe hozott Királyhágó tér, melynek felső végén uralkodik "A szarvassá vált fiúk" balladájának gyönyörű szobra. Ettől a megállótól már rövid gyaloglással elérhető a Tik-Tak, de aki jobban szeret lejtmenetben sétálni, utazzon még egy megállót az önkormányzatig és onnan ereszkedjen vissza a presszóig.

Maga az Önkormányzat épülete is nagy idők tanúja, hiszen az egyesített főváros olyan gyors ütemben növekedett – különösen a budai rész, hogy kénytelenek voltak a város elöljárói több kerületre osztani. Így született meg a valahai nagy első kerületből kihasítva a tizenkettedik is. Székhelyéül kapta akkor az impozáns új épületet, melyet a nemrég még dűlőutas, sáros domboldalra húztak fel.

A TIK-TAK az 1948-as államosítások idején kapta vendéglátói státuszát, nevét és neonreklámját, mely Budapest első, ilyen neonjai között foglal el előkelő helyet. Belső terünk szűkös, de betérő vendégeink magukkal hozott emberségükkel otthonossá, néha – a lélek szabad szárnyalásával – valósággal tágasság teszik. E vendéglátóhely hatvanegynéhány éve történetének megírása még várat magára. Nehéz feladat, mert a megfoghatatlant, a genius locit – a hely szellemét kell majd papírra vetnie annak, aki vállalkozik rá. Itt megtalálhatja egymás barátságát, társaságát minden réteg, foglalkozási, alkotói ág képviselője, se szerük, se számuk azoknak az ismert, országunk jó hírtét szerte a világban öregbítő honfiúknak, honleányoknak, akiket törzsvendégeinkként tisztelhetünk.

Bár az itt dolgozók is cserélődtek az évek folyamán csakúgy, mint ahogy a közülünk elköltözött vendégeink helyett is jönnek újak, ; a berendezés egy-egy fődarabját és a TIK-TAK-ságot megőrizve ez a hely máig az, ami mindig is volt: kedvelt találkahely, agóra és üzenő-fiók a világ minden tájáról idelátogató vendégeink számára.

Nyári kerthelyiségünkkel sikerült a mai feltételek mellett és között is megőriznünk a régi budai kiskocsmák, presszók, éttermek kerthelyiségeinek hangulatát, mellyel talán egyedül vagyunk már a környéken.

Aki megtiszteli bizalmával, s nem zajong nagyon, megérheti, hogy életünk két hangtalan szárnyú madara: az emlékező múlt és a jövőbe tekintő jelen a vállára telepedik, s elidőz nála kicsit.
;