Szolgáltatás keresése: |
Népszerű városok Budapest Debrecen Pécs Győr Miskolc Székesfehérvár Szeged Siófok Kecskemét Nyíregyháza Szombathely Budaörs Tatabánya Érd Eger Veszprém Dunaújváros Zalaegerszeg Kaposvár Békéscsaba |
A gyakorlóiskola története elválaszthatatlan „nagytestvérének”, a tanítóképzőnek történetétől. A Mária Terézia által kiadott Ratio educationis szellemében Győrött már 1778-ban elrendelte a Helytartótanács a Primarica Schola Vernacula Capitalis megnyitását. A sikeres működéshez tanítókra volt szükség, ezért megszervezték - a főelemi iskolák szervezetén belül - a tanítóképző tanfolyamokat. A XIX. század közepétől már kétévesek voltak a tanfolyamok, a jelentkezőknek felvételi vizsgát kellett tenniük, rendeletekben szabályozták a tanítandó tárgyakat, a számonkérés módját. Az 1847/48-as tanévtől a főelemi iskolától különálló intézmény alakult, a tanítóképző főiskola elődje. Saját tantestülettel rendelkezett, bár az igazgató személye közös volt. A tanítójelöltek pedig a főelemi iskolában gyakoroltak.
A katolikus tanítóképezde hallgatói 1872-ig egy épületben tanultak a Megyeház utcában a jogászokkal és a reáliskolásokkal. Közben azonban a képzést kettőről három évre emelték, s így már nem fértek el az épületben. Ezért a püspök a tanítóképző számára megvásárolta a Káptalandomb 16. számú házat, és ezt alakították át a célnak megfelelően. Így az 1872/73-as tanévtől kezdődően önálló épületben működött a tanítóképezde.
Újabb jelentős dátum az intézmény történetében, amikor a képzés idejét négy évre emelték. Hamarosan az új hely is szűkösnek bizonyult. Az 1890-es években a tanítójelöltek a belvárosi hatosztályos elemi iskolát használták gyakorlóhelyül, de osztatlan iskola nem állt rendelkezésre a gyakorláshoz. A két problémát együtt orvosolták: dr. Zalka János megyés püspök úr elrendelte új képző és vele együtt osztatlan elemi gyakorlóiskola felépítését. A határozat az 1892/93-as tanév végén született, a következő szeptemberben – még a káptalandombi épületben – felállt az új, 6 évfolyamos osztatlan gyakorlóiskola, Öveges Kálmán vezetésével. Az 1893-as év tehát intézményünk születésnapja. Egy évvel később, az 1894/95-ös tanévet már az új épületben kezdhették a tanítójelöltek és az elemi iskolások. Ez a mai a gyakorlóiskola épülete, a Gárdonyi Géza u. 2-4. szám alatt. Akkor tehát együtt, egy helyen volt a két testvérintézmény, ugyanazon igazgató irányításával. Azóta sok minden változott, de a két intézmény kapcsolata /két nagyon rövid időszakot leszámítva/ nem: a gyakorlóiskola mindmáig a tanítóképzés, a tanítóvá válás gyakorlati színtere, a gyerekekkel való első találkozás, az első tanítások helyszíne. A gyakorlatvezetőnek éppen ezért szakmailag, emberileg kimagaslóan példamutatónak kellett, kell lennie. Ahogyan az első tanító, Öveges Kálmán, a későbbiek is megfeleltek ezeknek a kívánalmaknak: Pohárnok Jenő, Bécsy Attila, ki kezdetben egyedül, később az osztálybővülések időszakában Koller Józseffel látta el – mintaszerűen - a képzési feladatokat. A mindenkori igazgatókat szakmai, emberi pozitívumaik alapján nevezték ki a képző és gyakorlóiskola élére. Köztük sok tudós ambíciójú egyéniség található. Például a századforduló idején dr. Karácsony Imre, Haller Imre, Jakab Ferenc. Az államosításig pedig dr. Förhécz József töltötte be ezt a posztot.
A kommün alatt kereskedelmi leányiskolát telepítettek falai közé rövid időre, majd újra a képzésé lett a főszerep. Az 1948-as államosítás után megbízott igazgató került a tanítóképző élére: dr. Szólás Rezső. Az államosítás miatt intézményünknek két közvetlen jogelődje is volt, az állami és a katolikus fiúképző gyakorlója. Az ötvenes években körzeti, 1955-től koedukált általános iskola lett, ekkor néhány évig ismét szünetelt a gyakorlós funkció. Négy év után a gyakorlós státuszt visszakapta, de megmaradt körzeti iskolának is.
1959-ben a Liszt Ferenc utcai épületben megalakult a felsőfokú tanítóképző, a régi katolikus fiúképző ennek az intézménynek nyolc évfolyamos gyakorlóiskolájává vált Karl Géza irányítása alatt. Azóta a fejlődés töretlen. Az igazgatók sora: Pozsgai Vidáné, Sághegyi Elemérné, Kovács Gyula, Győrkös Lászlóné Mentler Marianna, dr. Varga József, s máris napjainknál vagyunk. Közben 1975-ben a tanítóképző főiskolai rangot kap, 1977-78-ban megtörténtek a nagy átalakítások a Gárdonyi Géza utcai épületben, a korszerűsítés. Az óvodával közös épület 1993-tól újra csak a gyakorlóé. Ezzel párhuzamosan az egy osztályos felső tagozat kétosztályossá bővült, ami azt jelentette, hogy minden kisgyerek, aki az első évfolyamon nálunk kezdte tanulmányait, nálunk is fejezhette be azt a 8. évfolyamon. Így a kilencvenes évektől alsó tagozaton 2-3, felsőben 2 párhuzamos osztállyal 450-480-as tanulói létszámmal, 45-50 fős tantestülettel működött iskolánk.
Az 1995/96-os tanévben bevezették a tanítóképzésben az új tantervet, amelynek során az addig három éves képzési idő négy évre nőtt. Az új rendszerben az általános tanítóképzés 10 műveltségterületen a 6-10 éves korosztály tanítására, a választott műveltségterületen a 11-12 évesek tanítására készítette fel a hallgatókat.
Az 1998/99-es tanév a magyar felsőoktatás átszervezésének éve. Kormányrendelet indította el az integrációt. Ennek eredményeképpen a győri főiskola – 151 év önálló működés után - 2000. január 1-jétől a Nyugat-magyarországi Egyetem karaként működik. A tanító szakon kívül ekkor már tanító-művelődésszervező, művelődésszervező, szociálpedagógus, művelődésszervező-szociálpedagógus szakon, nappali és levelező tagozaton folyt a képzés. A műveltségterületek a következők: magyar nyelv és irodalom, idegen nyelv és irodalom, matematika, ember és társadalom, természetismeret, ének-zene, vizuális nevelés, testnevelés és sport. Később beindult a tanulásban akadályozottak pedagógiája tanári szak is. A 2002/03-as tanévben a hallgatói létszám már 4000 fő. A képzési formák: egyéni komplex gyakorlat, csoportos megfigyelés, csoportos tanítási gyakorlat, egyéni tanítási gyakorlat, egyéni összefüggő komplex szakmai gyakorlat. Mindezt egyedül a gyakorló már nem tudta ellátni, ezért külső gyakorlóhelyekre is szükség lett.
2004-ben, az iskolaépület fennállásának 110. évfordulóján a gyakorlóiskola felvette Öveges Kálmán nevét, s az aulában felavatta Öveges Kálmán szobrát, Lipovics János szobrászművész alkotását.
A magas létszám, a NAT, a kerettantervek, az újabb NAT, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, a fenntartói és szülői elvárások változásai új és új feladatok elé állítja mind a tanítóképzést, mind pedig a gyakorlóiskolát. Nevelőink ezeknek a magas elvárásoknak mindenben igyekeznek megfelelni: felkészültségük, szakmai kultúrájuk magas szintű; olyan pedagógiai tulajdonságokkal rendelkező tanítók, tanárok, akik élményt, mértéket, modellt jelentenek mind a tanulók, mind pedig a pedagógusjelöltek számára.